Aszalt aszfalt ráncain
pergő köveken
hasalva sunnyog az idő.
Esztelen hazámban
hasztalan nem vagyok,
mert nő a vérem,
itt vagyunk.
S míg megannyi
csöppnyi szívben
folydogál a
tiszta gondolat,
hontalan nem leszek.
Asszonyok, apák, Isten!
Teremtsetek!
2009. szeptember
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése