Tavasz


Méhe szárny száll ágról ágra
Sziromfehér szép világba
Nyári tavasz szellő hátán
Rezdül, libben anyja láttán.

Cseresznyefa, som, berkenye,
Gyümölcsszülők kis hercege,
Pólyaszínű rétek, erdők,
Vizes égen pamacs felhők.

Újra új jön, hajhahaó,
Megszólaló Pacsirtaszó,
Feltámadás, igenélet,
Gyönyörszer és álomliget.

Somlyónak nyergében


Somlyónak nyergében,
Felhők közt Erdélyben,
Rút varjú károgat,
Az idő méreget.

Mérgek közt gyógyfüvek,
Tűz utáni zöld rügyek,
Bimbózva sejtetnek,
Felülről tartanak.

Esőcsepp követ váj,
Sötétség rúg kapál,
Szülőföld, Teremtő
Itt léted mulandó.

Szemtelen

Szemtelen vacogok,
Sötétlő nappalomba 
szikrát vet a test.
Elmém burokba zárva,
gondolkodni rest

S ha már dereng a fény

akár nappal vagy éjjelen,
jövőből jelenné válik
a várva várt kép-elem.

Akkor repülök 

tovább veled Élet,
asszonnyal, gyermekkel, 
hittel, Istent dicsérlek!

2014. november 12.

Elfogadom, szeretem


Korok között a lét ugyanaz,
korok között a föld, a víz ugyanaz,
korok között a kérdés ugyanaz,
majdnem minden mindig ugyanaz.
Az embertől való csupán, 
mi múlik, mi csalárd napsugár.
Mi hiú tett, csalfa mű, 
mű csupán, múló hópehely.
A míves mű is múlik, fakul, 
míg végül emlék se.
De az ember ember lesz, 
a szerelem szerelem.
Isten Isten.

Homokálom


Lányka mászik négykézláb,
homokdűne előtte,
homokból lesz homokárok,
homokgyümölcs ebédre.

Homokvár és homokálom
költözik a gödörbe,
ásó, lapát, kéz és láb is
bekerül a vödörbe.

Teherautó homokot visz,
labda kerül homokba,
odaér egy pici ördög,
s minden egyből romokba’.

Mosoly


Halkan peng a húr
gyermeké a figyelem
szuszogását ágynak
és mosolyát ölelem
tévútra csal a szín
s eltávolít a még
együtt vagyok magam
együtt vagyunk én
S ha szólít majd a szó
újra zeng a húr
hangosan, erősen,
bánat moll és üde dúr
magunkról, a világról,
de ha nem fog szólni,
úgy is igaz, jó lesz,
csemetéket megöntözni.

2011. augusztus 30.

Ülj le kicsit

Mi a múlt valósága?
Mi fontos belőle? Kinek fontos, hogy fontos legyen?
Miért hiszel mást ma, mint máskor?
Miért van az én és miért nehéz a mi?
Miért vagy rossz, ha voltál már jó?
Miért kétkedsz, ha volt hited?
Miért van hited, ha kétkedsz?
Miért nem kérdezel, ha nem tudsz?
Miért van a semmi, ha van teljesség?
Melyik forrás hiteles? A hitel nem is forrás.
Melyik barát barát?
Miért más a kint és a bent?
Miért vagy más kint és bent?
Kinek érjük el magunkat?
Miért kérdezem ezeket?
Miért kérdés?
Mennyire sok ez a kevés esztendő!
És mennyire kevés ez a sok!
Dolgod van!
Szeress!

Hétköznap

Rákospalota látomás
Könyvből régi szó borul
És mint a fáradt kisgyerek
Anyja mély ölébe búj

Kalauz a jegyem kéri
Hold győzködi a napot
Férfi izzó papírvégen
pöfög kávé illatot.

Végállomás a mai kezdet
S vár, mi eddig hallgatott
Énistenem, Jóistenünk
Adj butalan köznapot!

2011. április 18.

Ne a földbe!

Értelmem semmiség
Állandó vágy a van
Túl sokat alkotok
mégsem vagyok szabad.

Kéregetők kérnek
Istenem nem teszem
Túl sok amit kaptam
Ne herdáljad kezem

Hallgassak ha hallok
Egy legyek az egybe'
Ember zart zugába
Mindenséget rejtve.

Visszatérsz az útról
Számot kérsz felőlem
Ásónyomtól mentes
Erszényt kapj meg tőlem.

2011. április 19.

Szeressetek

Aszalt aszfalt ráncain
pergő köveken
hasalva sunnyog az idő.
Esztelen hazámban
hasztalan nem vagyok,
mert nő a vérem,
itt vagyunk.
S míg megannyi
csöppnyi szívben
folydogál a
tiszta gondolat,
hontalan nem leszek.

Asszonyok, apák, Isten!
Teremtsetek!

2009. szeptember